Az 1884-1948 közötti évek

Összeállította: Lipótzy Istvánné

Az ipartestületek történetének első 64 esztendeje - a megalakulásuktól a megszűnésükig - olyan sorsfordító események között zajlott, mint az I. és II. világháború, Trianon, az 1929-33-as gazdasági világválság és az 1945. évet követő társadalmi-gazdasági változások.

Az 1884. évi XVII. törvénycikk - az ún. második ipartörvény - kimondta: ˝Törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácscsal biró városokban, továbbá oly községekben, melyekben a képesitéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok száma legalább százra megy, a képesitéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok kétharmadának kivánatára, az illetékes ipar- és kereskedelmi kamara meghallgatásával és a törvényhatóság hozzájárulásával az iparhatóság által ipartestületek alakitandók.˝

Az új ipartörvény arról is rendelkezett, hogy ˝mindazon iparosok, kik az illető város vagy község területén képesitéshez kötött mesterséget űznek, a testület tagjai, és tagsági dijak fizetésére kötelesek. A kereskedők, gyárosok, avagy részvénytársaságok a testületekbe nem kényszerithetők. Azon iparosok azonban, kik mesterséget képező iparágat nagyban üznek, és telepükön tanonczokat alkalmaznak, szintén bevonandók az ipartestületek kötelékébe.˝

Kecskemét város iparosai az országban az első között döntötték el, hogy megalakítják az ipartestületet. Említésre méltó, hogy a Próféta vendéglőben az 1884. augusztus 29.-én megtartott alakuló nagygyűlésen a korelnöki tisztet Lestár Péter, a város polgármestere töltötte be. Lestár Péter közismert volt polgárbarát nézeteiről: támogatta az iparosságot, és nagyban hozzájárult a város iparának fejlődéséhez.

Az ipartestület megalakulásának idején Kecskemét egy szétterülő falu látványát keltette: középülete alig volt, a régi városháza előtti piactéren petróleumlámpa pislákolt éjszakánként, és a Nagykőrösi utca sarában nem egyszer elakadt a gazdák szekere.

A város fejlődése az ezredforduló táján indult meg. Az új beruházások a mesterek sokaságának adtak munkát, és ez, természetesen az iparostársadalom gyarapodását is jelentette. Ebben az időszakban létesült a város középületeinek nagy része; ma jelentős részük műemlék.

Néhány az akkoriban épült létesítmények közül:

  • 1878: Református bazár (ma Liberté Kávéház)
  • 1896: Katona József Színház
  • 1897: Városháza
  • 1897: városi villanytelep
  • 1898: Ferenc Gőzmalom
  • 1902: Cifra Palota
  • 1904-ben a Magyar Királyi Törvényszék
  • 1907: Iparos Otthon (ma Ifjúsági Otthon)
  • 1909: Kecskeméti Kereskedelmi Ipar-hitelintézet és Népbank (ma: Sajtóház)
  • 1912: Katolikus Bérház (1964-ben lebontották, a helyén épült a ˝lordok háza˝)
  • 1912: Luther-udvar - lakóház, üzletek és az evangélikus egyház irodái
  • 1913: Református Főgimnázium és Jogakadémia (Újkollégium)
  • 1914: Állami Főreáliskola (ma Katona József Gimnázium)
  • 1914: Kecskeméti Gazdasági Gépgyár (későbbi nevén Zománcipari Művek)

Az ezredforduló tájékáról számos más, nagy formátumú épület, polgári ház és villa is fennmaradt.

Az 1901-ben megrendezett Kecskemétvidéki Iparkiállítás - melyen újabb üzleti kapcsolatok születtek - további lehetőségeket teremtett a város iparosai számára, és új lendületet adott a munkához.

A kiállítást következő években a Kecskeméti Ipartestület könyvtárat hozott létre, elkészült az Iparos Otthon, majd 1909-ben létrehozták a kisiparosok bankját, a Kecskeméti Ipari Hitelszövetkezetet, amely a Népbank ügyvezetésével az Arany János u. 2. alatt működött, valamint betegsegélyezésre, temetkezési segélyezésre önsegélyező pénzalapokat létesítettek.

Az újjászerveződött iparosság első évtizedeit a sikerek sorozata kísérte.

1907. december 7. emlékezetes nap volt a kecskeméti iparosság életében. Ezen a napon avatta fel Kada Elek polgármester az Iparos Otthont. A szecessziós stílusú épület Komor Marcell és Jakab Dezső műépítészek tervei alapján, a kecskeméti iparosok összefogásával létesült. Egyesek pénzadománnyal, mások mesteremberként, saját munkájukkal járultak hozzá a létesítéshez. Az Iparos Otthon építési munkálatai és berendezése 310 000 koronába került. A kamatokat 270 000 korona után fizették. A tartozást 1921-ben egyenlítették ki, ekkor vált az épület tehermentessé.

Szomorú, hogy ezekben a sikeres években az építőiparban dolgozó mestereknek az 1911. július 8-i földrengés is sok munkát adott, amikor száznál több ház omlott össze a városban.

1914-től az I. világháborúval, majd az 1919-et követő évek gondjaival kellett szembenézni. Szappanos Sándor ipartestületi jegyző írja: ˝A kommunizmus alatt állotta ki a legnehezebb erőpróbát iparosságunk. Verejtékkel szerzett vagyonát elkommunizálták, az Ipartestület elnöksége csak névleg szerepelvén, a vezetőség kezéből minden hatáskör kicsúszott. . . Ez időkből jegyzőkönyvi feljegyzések nincsenek; az Iparos Otthont, mind az Ipartestületnek Kisfaludy utcai házát elkommunizálták, így az Ipartestületnek semmiféle jövedelme, bevétele nem volt.˝

Az igazi nagy csapást az iparosságnak (is) mégis Trianon jelentette. Ennek következményei - a piacok és nyersanyagforrások elvesztése - 1923. körül kezdték igazán éreztetni a hatásukat. Aztán pár év múlva jött a nagy gazdasági világválság; a megcsappant kereslet és a bevezetett új adók egyszerre, nagy súllyal nehezedtek az iparosokra.

Az iparosság és az Ipartestület azonban a súlyos csapások és veszteségek ellenére is talpra állt. Ezekben a nehéz időkben született meg a ˝Hírös Hét˝ megrendezésének gondolata is. Az 1934-es első Hírös Hét - amelynek országos visszhangja lett - végül is a gazdasági világválságnak volt köszönhető. Az iparosság kezdeményezését az értelmiség is lelkesen támogatta. A Hírös Héten a kiállítások mellett szakmai konferenciákat, kulturális rendezvényeket tartottak, tárlatokat nyitottak, a Katona József Színház pedig a Bánk bánt tűzte műsorára. (A mű szerzője, Katona József is iparoscsaládból származott, mint ahogy számos más, kiemelkedő tehetségű honfitársunk is.) Kodály Zoltán az első Hírös Hét alkalmából három kórusművet komponált, és ajándékozott szülővárosának.

Kecskemét Trianon után az ország negyedik legnépesebb városa lett. Lakosainak száma 1930-ban 79 467, 1941-ben 87 269 volt. Az 1930. évi és az 1941. évi népszámlálási adatok szerint a város aktív keresőiből az iparból élők aránya már 15 %, a kereskedőké 5-6 % körül volt. A polgári réteg erősödését mutató számokhoz hozzá kell tenni, hogy a mezőgazdaságból élők aránya ezekben az években 58, illetve 54 % volt.

A város fejlődésének és polgárosodási folyamatának a II. világháború vetett véget. 1944-ben Magyarországot megszállták a német csapatok, októberben Kecskemét lakosságát evakuálták, a város hadszíntérré vált.

1945. márciusban a Kecskeméti Ipartestület visszakapta helyiségeinek egy részét, és áprilisban már küldöttgyűlést tartott. A következő egy-két év energiáját jószerével a háború okozta rombolás helyrehozása kötötte le.

1946-ban egyes szakmáknál bevezették a fix árakat. Ezt az iparosság igen rossz néven vette, mert az anyagköltség és a munkabérek emelkedtek. Azt is nagyon sérelmezték, hogy a kisiparosok társadalombiztosítási alapját átadták az Országos Társadalombiztosító Intézetnek.

Az 1884-ben megalakult Kecskeméti Ipartestület elöljárósága 1948. februárban adta ki utolsó jelentését. Ebben beszámoltak a végzett munkáról, a vagyon, a pénzügyek alakulásáról, valamint a tagság összetételéről, szakmánként és név szerint is. Jelentésük alapján az Ipartestület kötelékébe 1947. december 31-én 15 gyár, 1706 önálló iparos, 1018 segéd és 578 tanonc tartozott.

Az Ipartestület tagja volt a két konzervgyár és a képen látható Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom is, aminek a helyén 2005-ben a Malom Center megépült.

Az országban az 1945. után bekövetkezett, addig nem tapasztalt, gyors társadalmi-gazdasági átrendeződés az iparosok életében is nagy változásokkal járt. A változások az államosításból és az addigiaktól merőben eltérő iparpolitikából következtek. Először a 10 főnél több alkalmazottal működő üzemeket, végül a kis műhelyeket is államosították. Az addig önálló iparosok nagy része vállalatoknál, szövetkezeteknél helyezkedett el. A tulajdonnal bíró iparosok, a bérmunkától menekülve, inkább a szövetkezeti (ktsz-) tagságot választották.

Az Ipartestületek Országos Központját (IPOK) a 6110/1948. Korm. sz. rendelet szűntette meg. 1948-ban megalakult a Kisiparosok Országos Szövetsége (KIOSZ). Azokat a feladatokat, melyek előzőleg az ipartestületek hatáskörébe tartoztak (mesterképzés, egyes hatósági jogkörök) valamint az ipartestületek tagságát a KIOSZ vette át.

Források: Ezer év törvényei - Kecskemét város honlapja, Műemlékek - A Kecskeméti Ipartestület 50 éves története 1884-1934. - A Kecskeméti Iparegyesület története 1861-1934. - A Kecskemét és Vidéke Ipartestület jelentése az 1944-1947. évekről (Hungária Nyomda, Kecskemét) - Rigó Róbert: Társadalmi változások Kecskeméten a népszámlálási adatok alapján, 1930-2001.