A KIOSZ alatti idők

 A KIOSZ politikai nyomásra 1948.-ban alakult meg, és ezzel megkezdődött az Ipartestületek tudatos elsorvasztása és ellehetetlenítése. Több mint négy évtizedes pártirányítás következett, amelynek célja a magántulajdonon alapuló kisipar erős felügyelete volt. Az ipartestületek székházait államosították, illetve a helyi települések kezelésébe kerültek, mint például Kecskeméten is.

A KIOSZ kötelező tagságon alapult, az ipargyakorlás feltétele volt. Feladataik közé tartozott a kisiparosság ideológiai képzése is, az aktuális politika útmutatása szerint. Mivel az ötvenes, hatvanas éveket a hiánygazdálkodás jellemezte, anyagutalványozást is végeztek. Közreműködtek továbbá a gépbeszerzésekben, természetesen elsősorban hazai és szocialista relációból. A KIOSZ-adóközösségek az adóbevételi terveket adókivetéssel igyekeztek teljesíteni.

A gazdaság növekedésével minden jelentős településen - saját, vagy bérelt irodában - KIOSZ-alapszervezetet nyitottak. Az iparosok kötelezően annak az alapszervezetnek a tagjai voltak, amelyik működési területéhez tartoztak.

A KIOSZ az ország különböző helyein üdülőket épített, illetve vásárolt, melyek közül a hévízi, a balatonfüredi és a mátraszentistváni, ma szállodaként működik.

Érdekességként említem, hogy a hetvenes évektől, amikor a szocialista közösség zártsága oldódni kezdett, a KIOSZ javaslatára a kisiparosok is utazhattak Nyugatra, például szakmai vásárokra.

A KIOSZ javaslatára fokozatosan nőtt az alkalmazottakra, segítő családtagokra vonatkozó keretszám, a kezdeti egy főről háromra, majd hatra, persze továbbra is gondosan ügyelve arra, hogy a magántulajdonon alapuló kisipar csak kiegészítője legyen az állami és szövetkezeti szektornak.

Közben a biztosítási rendszer fokozatosan kiterjedt a kisiparosokra is, 1961-től elsőként a kötelező nyugdíjbiztosítást, majd később a kötelező egészségbiztosítást vezették be. Ezzel párhuzamosan a kapott szolgáltatások - pl. a táppénz, a baleseti táppénz - is kezdtek hasonlítani az un. szocialista szektorban dolgozókéhoz. Ezeket a jogokat viszont a kisiparosnak keményen meg kellett fizetnie.

A szocializmus több mint négy évtizede alatt a politika kényesen ügyelt arra, hogy az általa megtűrt kisiparosság erős felügyelet alatt álljon, hiszen a kapitalizmus maradványának tekintette őket.

Orosz Károly