A könyvkötő Tarapcsik-dinasztia

A középgenerációs Tarapcsik Sándor és az ifjabb Tarapcsik Sándor

A kecskeméti Tarapcsik könyvkötészet szintén nem csak művelője, hanem őrzője és továbbadója is a kézműves örökségnek. A középgenerációs Tarapcsik Sándor könyvkötő mester a szakma, a míves munkák tiszteletét a szüleitől örökölte és néhány munkaeszközét is.

Ritka szerencsés embernek tartja magát, mert 1963 óta ugyanazon a munkapadon dolgozik. Közel fél évszázada köti a könyveket, készíti a díszdobozokat és oklevelek. Oktatta és vizsgáztatta a leendő szakmunkásokat. Több tanulója országos versenyt nyert.
Tarapcsik Sándor a Vegyesipari Ktsz-nél még tanulóként kezdett dolgozni. Elvégezte a technikusképzőt, valamint restaurátori, szita- és tamponnyomó szakmunkás-képesítést is szerzett. Miután a szövetkezet megszűnt, a 1991-ben vállalkozó lett. A könyvkötészetet a felesége is kitanulta, és családi vállalkozást alakítottak. Abban a műhelyben folytatták a szakmát, ahol Tarapcsik Sándor édesapja részlegvezető volt.

A legjobban a természetes anyagokkal - bőrrel, vászonnal, selyemmel - szeret dolgozni, és papírmerítéssel is szívesen foglalkozik. Leginkább az egyedi ötletet, kreativitást igénylő feladatokat kedveli. A restaurálást pedig - az oldalak hiányzó részeinek pótlását, a lapok vegyszeres kezelését - nagy türelemmel végzi. A legrégebbi könyv, amit újra olvashatóvá tett, az 1560-as években készült. Több mint húsz éve dolgozik az Országgyűlés Hivatalának. Az államközi szerződések, a jegyzőkönyvek, az újságok és az Országgyűlés más dokumentumainak a gondozása nagy felelősséggel járó munka. Ő köti be minden évben a Petőfi Népe példányait, az APEH-nak pedig jó tíz éve dolgozik. Mindezek mellett határon belül és kívül, mintegy harminc kiállításon mutatta be a munkáit.

Annak a szakácskönyvnek az első példányát hófehér bőrbe kötötte be, amit II. János Pál pápa magyarországi látogatásának tiszteletére Szakál László, gasztronómiai szakíró (civilben soltvadkerti vendéglős) ˝Áldd meg Urunk, asztalunkat˝ címmel jelentetett meg. Az első példányt a Szentatya kapta ajándékba. Az ENSZ főtitkárának kecskeméti látogatása alkalmából átadott emléktárgyak díszdobozát szintén Tarapcsik mester készítette.

A mester szülei összes szerszámát megőrizte. A Mária utcai műhelyben ma is jól megfér egymás mellett a korszerű és a több százéves technika: a modern, digitális berendezések és a szülőktől örökölt ólombetű-készlet, a kézi lemezolló és a könyvprés. A könyvkötészet muzeális berendezései komoly ipartörténeti értéket képviselnek.

A Tarapcsik-dinasztia csatlakozott az Európai Örökség Napok programhoz, melynek keretében 1992 óta Magyarországon is ingyenesen látogathatók azok a műemlékek és épületek, amelyek a nagyközönség előtt egyébként zárva vannak.

A család nem csak a tárgyi emlékeket gondozza, hanem az emberi kapcsolatokat is. Két éve Halmosi Dezső könyvkötő Kanadából kereste meg őket, aki még az 50-es években az akkor idősebb Tarapcsik Sándorral dolgozott együtt Kecskeméten. A kanadai üzletember, jó kapcsolatuk emlékére, a mestert és fiát a kanadai iparososok juharleveles arany jelvényével ajándékozta meg.

Tarapcsik Sándornak az Ipartestület 2003-ban Aranykoszorús mester címet adományozott. 2005-ben a Gutenberg-napi ünnepség keretében ő vehette át a városunkban először nyomdát alapító Szilády Károlyról elnevezett díjat. 2007-ben Kecskemét város önkormányzata a Tarapcsik-családnak, a Guttenberg-nap alkalmából életmű-díjat adományozott. Az Ipartestületek Országos Szövetsége a könyvkötő mestert 2008-ban IPOSZ-díjjal tüntette ki.

Az elmúlt évben a könyvkötő mester nyugdíjba vonult, de a szakma folytatásáról nem mondott le, a családi tradíciót követő fia munkáját segíti.

A Tarapcsik Dinasztia Kft. honlapja: http://www.tarapcsik.hu/ címen érhető el.